Megnyitottam+prológus

Heló, sziasztok, üdv néktek!
Ezen irományom, egy népes családról, annak mindennapjairól fog szólni. Mivel a családban elég sokan vannak, és édesanyjuk ráadásul beteg is, ezért a megélhetésük kicsit nehézkes, de megoldható. A történet a gyerekek legidősebb tagjának a szemszögéből íródik, akinek hamar kellett felnőnie, hogy a család fenntartásában be tudjon segíteni, anyjuk betegsége, és az apjuk munkája miatt. Mondjuk annyit nem kell vigyázni rájuk, hogy az iskolába ne tudjon járni, de a délutánjai általában foglaltak, így a barátaira is elég kevés ideje jut. 
Mindenesetre megpróbálom úgy leírni a dolgokat, hogy az ne egy átlagos lánynak az ügyeiről szóljon.
Figyelmeztetések:
- Lehetségesek hellyel közzel a trágár kifejezések, de azért megpróbálok szépen, választékosan írni, mellőzni a csúnya szavakat.
- Előfordulhat, ismétlem előfordulhat +18-as rész, de ha ez nem is, akkor +16-os. Na jó beszéljünk komolyan. Tuti fix hogy lesz +18, mert nem vagyok prűd, minden szaftos részletet el tudok képzelni, ezért le is tudom írni. Ráadásul tuti hogy mindenkinek bökné a csőrét, ha nem írom le hogy mi történik ekkor vele meg vele.
- A helyesírási hibák. Ha lesz is, akkor előre bocsánatot kérek. 
- Az ötlet a sajátom, nem loptam, te se tedd. Köszönöm.
- Kommentek. Ha jönnek, egyiket sem fogom törölni, de azért megkérek mindenkit, hogy ha negatív kritikája is van, azt moderáltan írja le, mert nem vagyok kíváncsi az ilyen olyan 'szép' szavakra. Írd le hogy nem tetszett, hogy mi nem tetszett, én pedig megpróbálok rajta javítani, nem kell oda a plusz öt mondat káromkodás.
- Szavazni is lehet!.......Igen........Akkor nem kell leírnod......nem.......csak szavazol......igen......
- Nem tervezek a történethez hozzáadni semmilyen hírességet, de ha mondjuk a főhősnő elmenne egy Green Day koncertre, akkor mindenképpen váltana pár szót Billie Joe Armsrtonggal.
- Nem a főhős naplóját írom le, hanem ő meséli el a napját.
- A főhős nem fog megölni senkit, és a főhőst sem fogja megölni senki.
Figyelmeztetések vége.
Kérdések:
- Mikor jöjjenek a részek: Hétvégente, vagy ne legyen időhöz kötve?

- Elfogadható e számotokra a smiley? (nem hiszem hogy használnék, de azért megkérdezem)
És ennyi. Igazából ha lenne még kérdésem, azt kiírom majd, ha pedig nem válaszoltok, akkor eldöntöm magam, hogy hogy legyen.
Na de most már befogom a számat, hiszen nem igazán erre vagytok gondolom kíváncsiak. És most következzék amire mindenki várt.*dobpergés*...........a prológus(vagy szereplő bemutatás. Nem igazán tudom, hogy egy prológus mit foglal magába, hát itt van ez, hátha megteszi).:



Életem értelmei.
Nem is tudom kivel kezdjem.
Nagy családunk van, ahol a hippitől kezdve a gótig mindenkit meg lehet találni.
Legelőször legyen a legkisebb; George.
Igazi kis energiabomba. Tíz hónapos kis baba, akinek talán azt kívánnád bár ne tanult volna meg járni ilyen gyorsan. Mindig oda kell rá figyelni, mert ha csak egy pillanatra szem elől téveszted, már el is ment valahová. Mindig kitalál valamit, amivel a figyelem középpontjába kerülhet. Nagy dumás kis tökös csávó, igaz még csak gügyög, de ezt olyan ügyesen, hogy azt hinnéd másik nyelven beszél. Egyszer vidd el valahová, ahol nem tudod a teljes figyelmedet neki szentelni, azután akárhányszor meglát a fejében már csak az megy, "Fül.  Fül. Le kell tépni a fülét.". Legalábbis szerintem ez mehet, mert apunak ha kettesben hagyjuk őket, mindig vörös lesz a füle, és borogatni kell. Ha hazaviszed magaddal, figyelmesen minden törékeny, és lenyelhető dolgot tegyél el a közeléből, mert vagy összetöri, vagy megeszi, vagy összetöri és megeszi.
Ezután a raglétrán az öt éves Kimberly jön.
Na ő az, akivel nem akarsz szobán osztozni. Műanyag telefonja van, kis táskával, hasvillantós pólók(amik amúgy kinőtt pólós fürdőruhák), szoknyák, anyutól csórt smink, és tőlem vett körömlakk meg parfüm. Annyi Barbie babája van, hogy annyi hajszálad nincsen. És ha ez még nem lenne elég, ezeket mind képzeld el rózsaszínben. Mindenért rinyál, és hisztizik, visszabeszél, és olyan lesajnálóan tud nézni egy korombeli lányra, hogy már én érzem magam kellemetlenül. Semmi sem jó neki, és megállíthatatlanul arról beszél, hogy mit fog tenni Justin Bieberrel, ha meglátja. Khm. Én inkább ezt nem részletezném.
Ezután jön Thomas, egy igazi ezermester. 
Öt éves korában kezdett el igazán érdeklődni minden olyan dolog iránt, amit össze lehet szerelni. Ezt hat év alatt tökéletessé fejlesztette, és már kocsi motorokat szerel szét, és rak össze. Imád minden olyan dolgot, amivel összemocskolhatja magát, és fürödni se épp szeret, ezért a többiek szeretnek avval szórakozni, hogy összezárják Kimmel, aki hangosan sikongatva, dörömbölve, és hisztirohamokkal fejezi ki nemtetszését. És bár minden ilyen dologhoz az ő segítségét kérjük, nem nagyon szeretjük ölelgetni. Vajon miért?
Továbbhaladva, családunk egyik ikerpárjával találkozunk.
Jessie és Bessie szöges ellentétei egymásnak és bár a tizenötöt töltik, nem igazán látszik rajtuk. Nem azok a lázadunk a világ ellen fajták. Talán egy kicsit Bess, de ez már a kamaszodás előtt történt, szóval az ő eseténél nagyobb változásra várunk. Szóval Jessie egy vidám, optimista hippi lány, akit nem lehet nem szeretni. Bessie evvel ellentétben a gót stílust képviselte, pesszimista megnyilvánulásai, "mindenkit megölök" tekintete, és furcsa szokásai pedig egyértelműen a "nem ő a kedvencünk" csoportba taglalták őt. Ha normálisan öltöznének fel, semmi különbség nem lenne köztük, csupán a hajuk(plusz hogy Bessie profi táncos, Jessienek meg semmi ritmusérzéke). Ugyanis Jessie haja enyhén hullámos, míg Bessié szögegyenes, de még így is mindig vasalja. Ja és mindkettő festi. Bessie feketére, Jessie pedig szőkére. Pedig olyan különleges barna hajuk van. Nem az a fajta amilyen szinte minden második csajnak van, hanem mintha kis vörösesszőke árnyalatot is észrevennék benne. Visszatérve a lányokra, Jessie egy sugárzó szépség, és ahogy ő mondaná, "az aurája mindig rózsaszín". Kitűnő átlaggal büszkélkedhet, amolyan Harvardra való. Bessiet pedig teljesen hidegen hagyja a tanulás, meg van elégedve a kegyelem hármassal. Ó, és erősen biszex. De nem szereti ha ezt emlegetjük, szóval psszt!
Ezután hőn szeretett öcsém következik, Adam.
Ő a család (n)agymenője, aki minden nap más csajt hoz haza, cigizik, iszik, végzős. Menő cuccai vannak, menő stílusa, menő beszéde, menő járása...még a wc-re is menőn megy ki. Csak úgy bomlanak utána a csajok. És bár ez így van, én tudom, hogy van egy plüsse, Bear Bear, amivel esténként aludni szokott. És még azt is hozzátenném, hogy mérhetetlen nagy kocka, minden olyan cuccal rendelkezik, aminek a dobozára az van írva: Apple.
Most jön a család második ikerpárja, Én és Travis.
Travis az idejét jóformán a konditeremben gyúrással tölti, átlagtanuló, és bár eszméletlen jól néz ki, sőt a fősulin mindenki (még a fiúk is) csorgatja a nyálát utána, őt ez hidegen hagyja(nem úgy mint Adamet), mivel várja a barátnője, akit ember még nem szeretett, úgy imádja. Emily persze nagy cinkosom, elég jóban vagyunk, mondhatni már a családunk tagja. Ketten jókat szoktunk beszélgetni, no meg persze mindenféle hülyeséggel kiborítjuk a többieket. Visszatérve Travisre, olyan érzéke van sütéshez, főzéshez, hogy már tizenkét éves korában ő lett a ház szakácsa. Esküszöm, senki nem evett olyan mennyei Browniet, mint amilyet ő csinál.
Aztán jövök én, aki anyánk helyett anyja a többieknek, akihez mindig fordulnak a többiek, aki mindig mos, takarít, dolgozik, aki minden olyan dolgot megcsinál, amit anya csinálna, és aki ettől lassan kezd kikészülni. Amúgy meg erős négyes tanuló voltam a középsuliban, aki ösztöndíjjal került be a legnagyobb művészeti főiskolába, és nyert kollégiumot (én is kihagytam egy évet, így csak idén kezdem a fősulit). Játszok zongorán, gitáron, értek a dobhoz, énekelni tudok, a rajzaim kiállításokon kerültek elő, szóval büszke vagyok magamra. 
Végül, de nem utolsó sorban pedig anya és apa, nekünk mami és papi.
Apu napi tizenkét órát dolgozik a megélhetésünkért, amibe az állam belesegít egy kicsit. Valami cégnél főnök, szóval elég sokat keres. És igazi mintaapa. Nem mindig, de általában.
Édesanyukám pedig az anyák anyája, legszívesebben szobrot emelnék neki. Szeret minket, mindenét odaadja nekünk. Az egyetlen szépséghibája az csupán annyi, hogy beteg. Meg nem mondom hogy milyen, mert a doki csak orvos nyelven mondta el, ami így kiló méter hosszú, de a lényeg, hogy ha mami nagyon megerőlteti magát, akár súlyos is lehet, a most még jóindulatú fertőzésből. És a betegség ellenére, a szüleim nagyon szeretik egymással tölteni az időt, ha itthon vagyunk, ha nem. Talán ezért lettünk ennyien.

A családunk igen összetartó, s mindenki szeret mindenkit. Mindig számíthatunk egymásra, és bár sokszor veszekszünk, ami tíz főnél igen hangos is lehet, mindig megtaláljuk a közös hangot. Kivéve persze Kimberly, de ez nem olyan megrázó, hisz mindennap ez megy, már megszoktuk az örökös nyavajgását.

Köszönöm a figyelmet!
 
Ui.: Mivel nyár van, ezért most bizonytalan, hogy mikor fog az első rész jönni. Lehet hogy hamar, lehet nem olyan hamar, de jönni fog. Iskolaidőben majd rendszeressé fog válni. Vagy nem. Mindegy.
Ui2.: A linkben azért az van, hogy értelmem életei, mivel az életem értelmei, már foglalt volt. És ha úgy nézzük egy kicsikét humoros is, na de mindegy.